A legmélyebben kapcsolódva mégis egymás nélkül
Azt érzed, hogy mindig hiányzik egy pici ahhoz, hogy teljesen boldog legyél?
Lehet, hogy mindig is fog…
Spiritualitás és a pénz kapcsolata
Spiritualitás ( lelkemmel való kapcsolódással élni ) és a Pénz kapcsolata
Nagyon nagy “divat” ma a spiritualitás és az ébredjünk kifejezés. Ezzel együtt egyre többször megjelenik egy ellentét párként megélt vélt nézőpont is.
Ebben a cikkemben alap fogalmakat szeretnék tisztázni.
Ehhez a témakörhöz KÉT életterületünk is tartozik.
Az egyik a BÖLCSESSÉG a másik a BŐSÉG – mint PÉNZ energia, nem mellesleg ide tartozik a SZEXUALITÁS a szexuális energia is!
Nő és Férfi
Nő és Férfi ketten, egy lélekben.
Amikor nőként irányítasz egy párkapcsolatban ott a férfi, a cselekvő erőt jeleníted meg.
Ez azt bizonyítja, hogy bizonytalan vagy a férfiben – és nem mellesleg magadban is, ezért te veszed át az irányítást, uralni próbálod a helyzetet. Nő és Férfi feladata az egymás polaritásainak felismerése és helyretétele önmagukban.
Amikor át tudod adni a nőiességedet, a befogadást, a megengedést a lágyságot, a bizalmat, akkor elengeded a kezdeményezést, az irányítást, mert érzed, hogy a férfi energia jelen van, a helyén van, és betölti a szerepét. Még akkor is, ha épp fizikálisan nincs melletted.
“Nő és Férfi” bővebben
Felemelkedett szerelem, amire mindig is vágytál
Felemelkedett szerelem, amire mindig is vágytál
Maga az érzés (amit nem mondanám, hogy mindannyian várunk ) egy olyan csoda ami bennünk van, bennünk keletkezett, csakis mi dolgoztunk meg érte.
A szerelem az egyik legszebb érzés, de ez az érzés amit most kibontok, valami teljesen más!
Össze sem lehet hasonlítani… a szerelem csak emlékeztet arra, hogy mi az amit meg kell találnunk magunkban. Ezért múlik el, mert csak azt jelzi, hogy nem a másiktól kell elvárni, hanem pont, hogy neki kell tudni adni. De csak azt tudom adni ami bennem van. Vagy a felületet és a ragaszkodást a birtoklással, vagy a mélységet a szabadságot és az önzetlenséget a valódi intimitást.
Ezért kell önmagunkon dolgoznunk, hogy mindazt amit mástól várunk, és azt nem úgy adja a másik, ahogy szeretnénk, akkor ne szenvedjünk, ne őrlődjünk és ne dühöngjünk.
Ha a saját magomra találtam, táplálom és azt szárba szökkenve, kiszabadítom magamból, megrepednek a saját kőkemény falaim, minden rést kihasználva, kúszik lelkem minden darabkája a fény felé, egészen addig, míg szét nem robbantja a saját várfalaimat és annak minden egyes részét.
Mennyire vagy becsapható?
Jól kell ismerned magad ahhoz, hogy tudd kinek mit hiszel el a kirakatából.
Az élet olyan, mint egy jól felstuffolt kirakat – sokmindent el akarnak hieteni veled, de rajtad múlik mit érzel magadénak.
Az élet megtanít arra, hogy mit nem kell elhinned. Előbb vagy utóbb, de rá leszel kényszerítve.
Sétálsz az utcán vagy rohansz, és egyszer csak megfog valami, megállsz és csodálod, aztán lehet, hogy meg is veszed. Aztán mikor hazaviszed, már nem tetszik annyira mint ott akkor…lehet, hogy meg is bántad, hogy megvetted.
Mi is történt?
A kirakat azért kirakat, hogy megfogjon, hogy becsalogasson. Látványos tele kiegészítővel, néha még mű – műanyag dolgokat is bevetnek a cél érdekében.
Ez mind a megtévesztés része.
Mi a cél? Valójában az, hogy beleless a saját illúziód csapdájába.
Hogy hidd el a valótlant, vedd meg és vidd is haza.
Ismerős?
Ugyanez zajlik a világban, és körülöttünk, mindenben. Munka, párkapcsolat, média, politika, internetes felületek, profilok…
Mindenki próbálja elhitetni “mindenkivel”, azt amit éppen szeretne, boldogságot, szépséget, hazugságot, gazdagságot, szerelmet, szeretetet, hűséget , odaadást, törődést… a “mindenki” el is fogja hinni, mert vele el lehet hitetni.
Vagy senki?
Csupán azt hiszi az elhitető, hogy ez sikerült?
Önismeret = Sorsazonosság
Önismeret = sorsazonosság
Minden belőlünk indul ki és oda is talál vissza.
A sorsazonosság azt jelenti, hogy az önismeretemet arra használom, ami boldoggá teszi földi létemet, életemet.
Tudom ki vagyok, tudom mire vágyom, tudom mik a feladataim, hol vannak a határaim. Vannak reális céljaim rövid és hosszútávon.
Érzékelem önmagam, érzékelek másokat.
Amikor megtanulod érzékelni az embereket a környezeted átalakul. Ez nem tudatos a lélek tudja, hogy kire tud kapcsolódni és ki az akit kipörget a rendszeréből. Amíg velünk vannak addig sorsazonosság van köztünk. De a felismerés pillanatában megtörténik a leválás. Akkora már a sunnyogó, lapító lelkeket nem tudja a rendszerünkbe engedni, ezért azok messzire elkerülnek minket. Nem tud már mire kapcsolódni. Így tudsz letisztulni, így tudsz megújulni, így tudod meg érzékelni azt, amitől egészen eddig távol tartottad magad.
Ne sajnáld, hanem légy hálás azért, akik ezután a rendszeredet képezik. Ők már azt a minőséget képviselik, ahova te eljutottál. Ezentúl ők lesznek veled sorsazonosak, egy darabig vagy végig…
Ezáltal tudtok tovább fejlődni, egymást segíteni, hogy egy magasabb tudatszintre kerüljetek. Ha jól csinálod ennek a folyamatnak sincs vége, csak felismerései, csak megújulásai, csak gyönyöre van, ami az igazi csodát jelenti.
Hiszen gondolj csak bele, ha benne maradnál abba az alacsonyszintű energiába, ahonnan az életet elkezdted látni, mi válhatna belőled, kivé válhatnál belőle, mit tanulnál belőle, miben tudnál megújulni? “Önismeret = Sorsazonosság” bővebben
A BOLDOGSÁG ÁRA A BÁTORSÁG
A nagy boldogság, mindig együtt jár egy azt megelőző boldogtalansággal.
A legnagyobb boldogtalanságunkban felismerünk. Akkor lemondunk és elengedjük a szenvedést, és minden megszokott dolgot magunk körül, amit addig biztonságnak gondoltunk, amiről azt gondoltuk működik. Ez viszont azzal jár, hogy nem mérlegelünk, és nem is mérlegelhetünk, mert az rossz iránymutató már ezen a ponton.
A boldogságunk útján, nem a NEMeken gondolkodunk, amik eddig fogva tartottak, és nem engedtek minket tovább, hanem felhagyunk minden addigi, hiedelmünkkel és hitünkkel.
Ezzel a döntéssel elválunk, leválunk a múltunktól és belépünk a jelenbe.
A mindentől megszabadult lélek pedig kinyílik, és a semlegesség a kiürülés állapotából, elindul a boldogság felé.
Itt még rendszeresen visszafordulna, valami kifogást keresve, problémára hivatkozva, amiket még meg kellene oldani…. vagy kifogáskoat keres, hogy miért ne válassza a boldogságot – persze ez nem tudatos elutasítás.
De, ilyenkor már megtalálta boldogságát.
Ez annak a jele, hogy komfort zónán kívülre kerültél. Ismeretlen a terep ezért keresi a kibúvókat.
Egyrészről a sérüléseink miatt, másrészről azt gondoljuk ( gondoljuk! – és nem érezzük! ?), hogy jobb az eddigi rossz, de csak azért mert azt már megszoktuk.
Itt kell elővenni a bátorságunkat, hogy nem a könnyebb és komfortosabb régi utat választjuk ismét, hanem haladunk tovább előre. Újra és újra. Napról napra és hétről hétre. Higgyük el, hogy itt van, megérkezett hozzánk!
Nem szabad a boldogságtól távol kerülni, mert összezsugorodik. A boldogtalanság viszont újra megerősödik, mert itt kevesebb a munka, sőt itt már nem kell tenni érte, hogy megmaradjon.
Értitek?!
Na ehhez kell a hatalmas erő.
Tovább haladni, fejlődni, kinyílni, ismerkedni önmagunkkal és egyszerre visszatalálni önmagunkhoz, hiszen arra születtünk, hogy boldogok legyünk. Ez a feladat, mindenki számára. Ezt pedig nem ismerjük meg ott ahol eddig sikertelen volt a vágyakozás, az estleges csalódásokról már nem is beszélve.
Fejlődésnek indulnak az érzékeléseid, olyan dolgokat élsz át amit eddig remélni sem mertél, sőt még az is lehet, hogy még gondolati szinten sem jelent meg benned.
Az igényed átértékelődik, más lesz a fontos. Itt minden ismeretlen, ha ezt érzed jó úton vagy.
A boldogságra meg kell érni, fel kell ismerni és fogadni kell tudni. Akkor fog nálad fészket rakni ha rá figyelsz, ha teret engedsz a számára és táplálod, hiszen az az igénye, hogy növekedjen. A boldogtalanságról pedig le kell mondani.
Hatalmas BÁTORSÁG kell a nagy BOLDOGSÁGHOZ.
Fekete Éva
Miért hazudik valaki?
Kényes téma, de sokakat foglalkoztat így erről is érdemes beszélni : miért hazudik valaki??
Az az igazság, hogy nagyon sok esetben ezt az illető úgy teszi, hogy észre sem veszi – így nincs tudatában annak, amit tesz.
A baj pont itt van.
Neki nem számít hazugságnak – már – mert védekezésből,valamikor régebben, felvette ezt a fajta kifejezésmódot, és mára már nagyon jó szövetségesek lettek, teljesen a részévé vált.
Ez már csak az okozat, illetve valamilyen sérülésének a következménye.
Az ok pedig rendszerint egy nagyon magasfokú megfelelési kényszer, amit valamikor, valaki vagy valakik elvártak tőle, így kifejlesztve azt, hogy mit kell “bevetnie” azért, hogy figyeljenek rá, hogy egyáltalán észrevegyék, vagy pedig tévesen azt gondolva, hogy így lesz szerethető és így tudják csak elfogadni. Vagy nem tévesen, mert elvárnak tőle egy válszt, ami mások szerint helyes lenne, de saját maga szerint nem, és ezt vállalni sem meri, mert elutasítás lenn a vége.
Ő több szeretne lenni, mint ahogy ő saját maga azt érzi, jelenleg elégedetlen magával szemben. “Miért hazudik valaki?” bővebben
Halál
A HALÁL – MINT LEHETŐSÉG
Minden egyes születés, halállal végződik, kivétel nélkül.
Születésünk, sőt fogantatásunk óta hordozzuk a halált mint lehetőséget. Tudjuk azt, hogy be fog következni, de nem tudjuk mikor.
Valaki fél tőle, valaki nem.
Valójában, hogy félhetünk valamitől amit nem is ismerünk? Vagy igen is ismerjük és tudjuk, azt is, hogy mitől félünk…
Valójában, amikor meghal valaki akkor, kit vagy mit is sajnálunk valójában? Magunkat, hogy egyedül maradtunk és mi lesz velünk?
Vagy aki eltávozott, vele mi lesz, vagy azt, hogy azt gondoljuk, hogy már nem találkozunk vele, és az elvesztés fájdalma az elviselhetetlen?
Vagy azt sajnáljuk, hogy csinálhattuk volna másképp, de erre már nincs lehetőségünk?
Vagy pedig azt sajnáljuk, hogy már nem mondhatjuk el neki azt, amit el kellett volna mondani neki, de nem tudtam mert, mondjuk megbántva éreztem magam és nem tudtam megtenni, a sértettségem nem engedte, hogy szabad legyek.
Mit tartogat egy 13-as nap?
Hogy mit is tartogat egy 13-ai nap, Életfogatókönyves elemzés alapján megvizsgáljuk
A 13-ai napnak, pláne ha még péntekre is esik, van egyfajta misztikuma. Minden napnak, minden eseménynek megvannak a lehetőségei életforgatókönyves szempontból is, ugyanúgy mint a saját születésnapunknak egész életünkre.
Nézzük meg, mi van akkor, ha az adott energiájátxnnek a napnak a legkedvezőtlenebb módon éljük meg, akkor mi az ami várható:
Először is tartogatja az egó megjelenését, vagyis, hogy az önerényesítésünk felerősödik ilyenkor, több konfliktus helyzetbe kerülök, mert nem tudom uralni azt ami bennem, vagy körülöttem van. Csak azzal foglalkozom ami nekem jó, és nem akarom megérteni azt, hogy másnak ez miért nem jó.
