A legmélyebben kapcsolódva mégis egymás nélkül
Azt érzed, hogy mindig hiányzik egy pici ahhoz, hogy teljesen boldog legyél?
Lehet, hogy mindig is fog…
Okait kereshetjük, egy előző életből hozott érzésnél. Több életen át tartó kapcsolódást, szerelemet, sőt akár minden életünkben való összetartozás is átélhettünk valakivel. Az érzés az addigi legcsodálatosabb legmélyebb egyesülés volt, mind fizikai, mind érzelmi de még szellemi síkon is. Minden lélekrészünk összecsiszolódott, egymáshoz ért, összeérett. Olyan “otthonossá “ minősült… teljesen egymáshoz finomodott minden darabkánk a sok életek tapasztalásai miatt. Minden minőségünket megéltük együtt, anyai, apai, gyermeki, testvéri szinteken. Beteljesedtünk.
DE! Erre az életre hozott feladatunk szólhat arról, hogy nem egymással, hanem pont egymás nélkül kell tapasztalnunk…
Ha itt a fizikai világotokban nem is találkoztok egymással a “hiányérzet” akkor is ott van.
Ha “csak” találkoztok egyszer vagy többször is, máris jobban beaktiválódnak az emlékek -a lélek emlékezik arra mélységes kapcsolódásra amit már megélt. Kegyelmet kap, egyfajta bebocsátást…oda ami egykor a legszebb volt, amit valaha átélhetett.
Ha már több olyan élet volt ahol egymás nélkül éltek, könnyebb a “nélküle”. hiszen minden élettel távolabb kerülünk attól a mély élménytől. Így a mással való kapcsolódás teljesen jól működik, távoli az emlék. Többször inkarnálódtatok már egymás nélkül – lazul a kötelék. Ezért nem olyan gyakori és intenzív az egymás felé való sodródás.
Ha ebben az életben többször is találkoztok… kevesebb volt az egymás nélküli tapasztalás., ezért az érzések még erősebbek mint az előzőekben említett érzelmektől. Megéltek fizikálisan is élményeket újra és újra. Beaktiválódás felerősödik a két lélek kapcsolódik, de nincs beteljesedés maximum kiegyenlítődés. Újra szétválás következik és hatalmas fájdalmak váltakozása. Itt már nehezedik a “nélküle” de az, hogy mással kapcsolódj mégis működik.
A legnehezebb amikor találkoztok ebben az életben, emlékeztek a legszebb minőségetekre, meg is éltek röpke időre csodákat. Újra átélitek a múlt szépségét ami semmihez sem hasonlítható. Többször összesodor az élet titeket és újra szétszed….Valódi, felvállalt kapcsolódás viszont nem történik, mert nem feladatotok – mert így döntöttetek leszületés előtt!
Valóban az első életeteket élitek most meg. Egymás nélkül. Egymást keresve, hiszen mindig együtt voltatok, csak most nem.
Elengeded, mert egyszerűen akadályoztatva van az egyesülés, éppen ezért rengeteg fájdalommal is jár. Könnyebb a nélküle mint a vele érzés. De valóban elengedni soha nem lehet, legalábbis még… hiszen olyan mintha ez az élet a meggyászolásról szólna. Hol nehezebb nélküle, hol könnyebb, hol haragszol, hol a fellegekben jársz. Egy biztos kevés időt töltesz harmóniában a saját világodban. Erre az életre azt vállaltátok, hogy megpróbáltok boldogulni, tovább fejlődni, de már egymás nélkül. Nagyon – nagyon nehéz, hiszen olyan mintha most kidobnának a Marsra… Időnként visszahívjátok egymást magatokhoz, hogy egy kicsit hiánytalannak érezzétek magatokat, hogy újra erőre kapjatok. A “nélküle” nagyon nehéz és a mással való kapcsolódás is ugyanilyen nehezen megy. Kevés a “szabad és megdolgozott” terület mindkét félben.
Minél frissebb a szétválás annál nehezebb egy másik lélekkel való mély kapcsolódás. Hiszen az eddig megélt legmélyebbel erős még a kötelék.
És van olyan is amikor pont ez az élet koronázza meg az eddigi megélt előző életek tapasztalásait is…
Saját letöltéseim. Ha osztanád másokkal lehet, de kérlek ne kimásolva, hanem egyben, megosztásként. Szívemből köszönöm!
Éva Fekete