A BOLDOGSÁG ÁRA A BÁTORSÁG

A nagy boldogság, mindig együtt jár egy azt megelőző boldogtalansággal.

A legnagyobb boldogtalanságunkban felismerünk. Akkor lemondunk és elengedjük a szenvedést, és minden megszokott dolgot magunk körül, amit addig biztonságnak gondoltunk, amiről azt gondoltuk működik. Ez viszont azzal jár, hogy nem mérlegelünk, és nem is mérlegelhetünk, mert az rossz iránymutató már ezen a ponton.


A boldogságunk útján, nem a NEMeken gondolkodunk, amik eddig fogva tartottak, és nem engedtek minket tovább, hanem felhagyunk minden addigi, hiedelmünkkel és hitünkkel.

Ezzel a döntéssel elválunk, leválunk a múltunktól és belépünk a jelenbe.

A mindentől megszabadult lélek pedig kinyílik, és a semlegesség a kiürülés állapotából, elindul a boldogság felé.

Itt még rendszeresen visszafordulna, valami kifogást keresve, problémára hivatkozva, amiket még meg kellene oldani…. vagy kifogáskoat keres, hogy miért ne válassza a boldogságot – persze ez nem tudatos elutasítás.

De, ilyenkor már megtalálta boldogságát.

Ez annak a jele, hogy komfort zónán kívülre kerültél. Ismeretlen a terep ezért keresi a kibúvókat.

Egyrészről a sérüléseink miatt, másrészről azt gondoljuk ( gondoljuk! – és nem érezzük!  ?), hogy jobb az eddigi rossz, de csak azért mert azt már megszoktuk.

Itt kell elővenni a bátorságunkat, hogy nem a könnyebb és komfortosabb régi utat választjuk ismét, hanem haladunk tovább előre. Újra és újra. Napról napra és hétről hétre. Higgyük el, hogy itt van, megérkezett hozzánk!

Nem szabad a boldogságtól távol kerülni, mert összezsugorodik. A boldogtalanság viszont újra megerősödik, mert itt kevesebb a munka, sőt itt már nem kell tenni érte, hogy megmaradjon.

Értitek?!

Na ehhez kell a hatalmas erő.

Tovább haladni, fejlődni, kinyílni, ismerkedni önmagunkkal és egyszerre visszatalálni önmagunkhoz, hiszen arra születtünk, hogy boldogok legyünk. Ez a feladat, mindenki számára. Ezt pedig nem ismerjük meg ott ahol eddig sikertelen volt a vágyakozás, az estleges csalódásokról már nem is beszélve.

Fejlődésnek indulnak az érzékeléseid, olyan dolgokat élsz át amit eddig remélni sem mertél, sőt még az is lehet, hogy még gondolati szinten sem jelent meg benned.

Az igényed átértékelődik, más lesz a fontos. Itt minden ismeretlen, ha ezt érzed jó úton vagy.

A boldogságra meg kell érni, fel kell ismerni és fogadni kell tudni. Akkor fog nálad fészket rakni ha rá figyelsz, ha teret engedsz a számára és táplálod, hiszen az az igénye, hogy növekedjen. A boldogtalanságról pedig le kell mondani.

Hatalmas BÁTORSÁG kell a nagy BOLDOGSÁGHOZ.

Fekete Éva

Elmúlás

Ami egykor szép volt, ami egykor a mindenséget jelentette, egyszercsak már nem az, már nemhogy nem szép, sokkal inkább sivár és kifakúlt lesz. Nem abban a pillanatban változott meg valami. Az elmúlás pillanatok sorozata.

A felismerés pillanatában van a legnehezebb pont.
Minden amit addig láttunk, gondoltunk, éreztünk, tapasztaltunk köddé válik. Ami addig biztonságot és egykor boldogságot okozott az szertefoszlik. Mintha kihúznák a talajt a lábunk alól.

Egyfajta olyan felismerés, hogy valami fáj, ott mélyen belül… az elmúlás fájdalma, ordítani tudnál annyira fáj.
Csalódásunkban elkezdjük az okokat keresni, először abba aki/ami okozta. Aztán jön a szembesülés azzal, hogy a saját illúziónkban kellett csalódni, ami bennem van és nem másban keresendő.

“Elmúlás” bővebben

Kompenzálás

Kompenzálás

Amikor kompenzálunk ellensúlyozzuk azt amiből kibillentünk, azért, hogy visszanyerjük az erőnket.
Az egységből jövünk, onnan ahol mindenünk megvan. A hitünk, az örömünk a békénk az önbizalmunk, ahol a kompenzálás fogalmát nem is ismerjük, mert ott nincs mit álcázni. Ott olyan tisztaság és egység van, amit itt csak a szívünk mélyén érzünk. Ahogy haladunk az utunkon attól a mély egységtől is távolodunk.
Majd sok sok év múlva azt vesszük észre, hogy valami elveszett bennünk, így szépen lassan mi is elveszünk a mindenségben. Teljes a káosz szépen lassan, nemhogy békétlenek, kimondottan önértékelés mentesekké válunk. Már nem vagyunk magabiztosak, már döntéseket sem tudunk hozni, csupán csak, szó szerint, sodródunk az árral. Egyre távolodunk benső egyensúlyunktól, ezt csak érzékeljük de tudatosan fel sem fogjuk.
A negatív érzések tömege lesz úrrá mindennapjainkon. Már nem érzékeljük a csodákat, ami körülöttünk van ilyenkor is. Csak egy dologra koncentrálunk, a saját boldogtalanságunkra. Mivel itt a fókusz az energia is itt van. Mit eredményez ez? Ahol a fókusz, ott a célpont. Jelen esetben a mélabús állapot. Mit vonz ez a frekvencia?
Még több hasonló energiájú élményeket. Ezért, kezdünk el feltűnést kelteni, jelezve, hogy nagyon nincs rendben valami bennünk. Ez valójában nem más mint a kompenzálás.

A megoldását kívülről várjuk, valaki oldja ezt meg helyettünk. Tegye rendbe a környezetem, mert én nem tudom, és természetesen a vigasztalást is várjuk. Elindul a kompenzálás,  egy kis külvilágból megkapott pozitív visszaigazolással.
Valami olyan dolgot mutatok a világnak magamból, hogy kellemes színben tűnjek fel az emberek szemében. Hogy újra szeressenek, ha már én magamat nem szeretem, legalább valaki által tapasztaljam ezt meg. Ezáltal abba a tévhitbe vagyok, hogy csak így szeretnek és fogadnak el engem, és így újra megtalálhatom a boldogságomat.

Ezzel csupán két nagyon nagy baj van! Az egyik az, hogy csupán átmeneti a siker történet. Hosszútávon nincs ilyen könnyű dolgunk, hogy ennyivel megússzuk, és hátradőlhessünk. Ennél azért picit bonyolultabb dologról van szó. A másik, hogy a vonzás törvénye, ugyanolyan érvényes ide is. Azt fogom tudni becsapni, aki ugyanolyan kompenzálás fázisát éli az életének mint én. Egy defektes kerékkel sem tudunk haladni, de kettővel, meg aztán végképp nem. Vagyis nemhogy feltölt, hanem még jobban le meríti az amúgy is kiüresedett csupromat.
“Kompenzálás” bővebben

Csend hangjai

Csend hangjai

Ahogy azt Paul Simon dala is zengeti amelynek címe csend hangjai, csodálatos. Minden léleknek szükséges a nyugalom, a lélek is elfárad, a csendességben töltődik fel és pihen meg.Ilyen szempontból az alvás is sokkal összetettebb mint azt elsőre gondolnánk. Nem csak a fizikai testnek szükséges, hanem a szellemi-lelki testünk is igényli a pihenést a relaxációt.

Napközben az  ingerek  hatására, legyen az pozitív vagy negatív zaklatottakká válhatunk.  A pozitív ingertől ugyanúgy nem tudunk nyugalomra lelni, mint a negatív hatásoktól. Ilyenkor, újból meg  kell találni az úgymond semlegességi zónát, a kiinduló pontot amikor van lehetőségünk kilengeni, vagy az egyik, vagy a másik irányba.  “Csend hangjai” bővebben

Ha a gyerek irányít… Ki az úr a háznál?

Ha a gyerek irányít… Ki a úr a háznál?

Egy gyermek érkezése minden eddigi rendszerünket, életvitelünket megváltoztatja. Ez így teljesen természetes, hiszen egy aprócska családtag érkezett, akit már annyira vártunk.
Amikor a gyerek gondolata először tudatosul bennünk, nem is sejtjük mennyi minden vár ránk. A sok-sok öröm mellett, sok-sok kihívással is szembesülnünk kell, életünk végéig. A legnagyobb felelősség vállalás. Életünk vállalkozása.
Próbáljuk jól nevelni. Ki ösztönösen, ki tudatosan.
De mitől borulhat fel a megszokott rend egy családban?

gyerek “Ha a gyerek irányít… Ki az úr a háznál?” bővebben

Új kezdet, újdonság, megújulás, új-ság

Új kezdet, újdonság, megújulás az új-ság

Mi jut eszedbe, ha ezeket a szavakat végig olvasod?
Mindegyik ugyanaz?
Mindegyik más és más, miben más, mitől más?
Az új dolgokra is meg kell érnünk, mint például amikor egy gyermek megteszi élete első lépteit, egy új kezdet indul az életében.

Először is kialakul bennünk valami, azzal kapcsolatosan, hogy ami bennünk van az már kevés vagy üres, már nem hoz lázba. Ami eddig jó volt, ami eddig inspirált, az már semmi izgalmat nem okoz a számomra.új kezdet

Persze ez a témakörtől függően lehet elég hosszú időintervallum ( pl egy adott élethelyzet felismerése ) de lehet nagyon rövid idő is ( pl. egy honvágy ). Ilyenkor elkezdjük kutatni mi az amivel, újra izgalomba jöhetünk, mi az amivel, újra megtelíthetem a mindennapjaimat.
Életvidám és boldog lehetek. Kóstolgatok több mindent, minek, milyen hatása van rám.
Jó vagy rossz. Komfortos vagy komfort nélküli. Hosszútávon az életem része tud-e lenni vagy hamar megunnám. “Új kezdet, újdonság, megújulás, új-ság” bővebben

ÖnMAGunk titkai

Mennyi minden élmény, tapasztalás, öröm, bánat, szomorúság, képzelet van lelkünk mélyén?! Sok sok mindent pakoltunk bele önmagunk legféltettebb világába, oda amit még sokszor, mi sem ismerünk.

önmagunkCselekszünk, sokszor meggondolatlanul, időnként meg teljesen helyesen. Sokszor mintha egy kis ördög lenne bennünk, és úgy véljük az a legjobb, ha most így vagy úgy viselkedünk. Gondolom érzitek ti is ennek az energiáját, mennyire nincs összhangban, mennyire bizonytalan. De ez a reakciónk elindul valahonnan, mégpedig a magunk belső világából. Emlékszik és védekezik. Emlékszik arra, hogy hasonló helyzetben milyen fájdalom érte, és védekezésből cselekszik úgy ahogy éppen cselekszik. Mert nem akar a lélek újból szenvedni. De vajon akkor azok, saját Magunk vagyunk vagy sem?

“ÖnMAGunk titkai” bővebben