Önismeret = sorsazonosság
Minden belőlünk indul ki és oda is talál vissza.
A sorsazonosság azt jelenti, hogy az önismeretemet arra használom, ami boldoggá teszi földi létemet, életemet.
Tudom ki vagyok, tudom mire vágyom, tudom mik a feladataim, hol vannak a határaim. Vannak reális céljaim rövid és hosszútávon.
Érzékelem önmagam, érzékelek másokat.
Amikor megtanulod érzékelni az embereket a környezeted átalakul. Ez nem tudatos a lélek tudja, hogy kire tud kapcsolódni és ki az akit kipörget a rendszeréből. Amíg velünk vannak addig sorsazonosság van köztünk. De a felismerés pillanatában megtörténik a leválás. Akkora már a sunnyogó, lapító lelkeket nem tudja a rendszerünkbe engedni, ezért azok messzire elkerülnek minket. Nem tud már mire kapcsolódni. Így tudsz letisztulni, így tudsz megújulni, így tudod meg érzékelni azt, amitől egészen eddig távol tartottad magad.
Ne sajnáld, hanem légy hálás azért, akik ezután a rendszeredet képezik. Ők már azt a minőséget képviselik, ahova te eljutottál. Ezentúl ők lesznek veled sorsazonosak, egy darabig vagy végig…
Ezáltal tudtok tovább fejlődni, egymást segíteni, hogy egy magasabb tudatszintre kerüljetek. Ha jól csinálod ennek a folyamatnak sincs vége, csak felismerései, csak megújulásai, csak gyönyöre van, ami az igazi csodát jelenti.
Hiszen gondolj csak bele, ha benne maradnál abba az alacsonyszintű energiába, ahonnan az életet elkezdted látni, mi válhatna belőled, kivé válhatnál belőle, mit tanulnál belőle, miben tudnál megújulni?
Valószínű semmiből, csak lefele szippantana téged a kilátástalanság, a kétségek, teljesen ingerszegénynek inger nélkülinek élnéd meg egy idő után azt a sivár állapotodat. Ezért változik az önismereted által a sorsazonosságod is.
Ez az élet természetes rendje, mindig tartanunk kell valahová, valahonnan valami felé, hogy újabb és újabb tapasztalatokat gyűjtsünk. Ezért vagyunk itt ezen a világon, hogy vállalt feladatunkat, sors feladatunkat teljesíteni tudjuk, így leszünk a saját sorsunkkal sorsazonosak, így tudjuk jól csinálni a ránk váró tapasztalatokat.
Ami nem mindig sikerülhet, de ennek csak az lehet az oka, hogy nem akarod észrevenni azt ami van, ami ott van körülötted, amivel felismeréseket kell gyűjtened, valójában az okozatok, amik nem mások mint a problémák okai. Ezért becsukod a szemed, és vakságban éled le az egész életedet.
De ettől ez nem könnyű, nem könnyebb, sőt egyre nehezebb, egyre több dolgot kell magad köré építeni túlélési támaszoknak ( megalománia, alkohol, drog, függőségek ) Nem könnyű szembenézni a mélységeinkkel és megismerni azokat. Nagy munka van benne, akár egy egész élet munkája is benne lehet, viszont megkapod a méltó jutalmadat vagy ebben az életben vagy a következő leszületésedben.
Ezért van értelme annak, amit lehet sokszor nem is értesz.
Fájdalmakon mész át, várakozol, gyakorlod a türelmet, döntéseket hozol. Higgyétek el minden megéri, ami a fejlődésünket szolgálja.
Nincs idő határa, nincs anyagi határa.
Időt és az anyagot azért kaptuk hozzá, hogy legyen eszközünk arra, hogy itt ebben a fizikai, földi életünk szintjén előrehaladjunk, kezdjünk vele valamit.
A léleknek ezekre valójában nincs szüksége, mert halhatatlan.
Nem véletlenül mondják azt ,hogy a sírba nem viheted magaddal azokat az anyagi szempontból megszerzett javakat, amiért az gondolod hogy egész életedbe dolgoznod kellett vagy kellene.