Feltételnélküliség
Honnan is eredhet a feltételnélküliség? Miért a feltételek világában élünk inkább? Van aki könnyebben boldogul vele, valakinek kimondottan napi szintű problémái vannak ezzel az érzéssel.
Mélyen hiszen és érzem azt, hogy egy olyan egységből jön a lelkünk, mindannyiunknak, ahol majdnem minden ellentétesen működik mint itt jelenleg. Sőt ez egy olyan hely, ahol nincs rosszaság, nincs bánat nincs irigység és ezáltal félelem sincs ( hiszen egységről beszélek ). Csak a várakozás izgalma van, hogy mikor jöhetünk ide a földre. Ahol az érzéseket kell átélnünk, ez a feladat.
Szélsőséges tapasztalatok által tanuljuk meg, érezzük meg mi az amit jónak értékelünk és mi az amit kevésbé. Csak itt van lehetőségünk átérezni, csak itt tudjuk megtanulni azt, amit az esetleges negatív energiák üzennek nekünk. Tapasztaljuk az érzéseket, az élmények töltik a lelkünket. Tanítanak arra, hogy a célunk nem más mint újra és újra visszatalálni a boldogsághoz!
A keserűségbe nem ragadhatunk bele, nem éheztetjük a lelkünket, örök körforgás ez, ismételten visszatalálni a boldogsághoz, a lelkünk boldogságához. Tehát, csak emlékeztetni kellene a lelkünket. A feladat ebben van, itt a kihívás. Vissza találni oda, ahonnan eredünk. A békében a nyugalomba a feltételnélküliség terébe.
Mindent és mindenkit valamihez viszonyítunk. Ezt már itt tanuljuk, mégpedig a gyerekkorunkban. Szüleink és a közösségek megmondják mi a jó és mit hogyan kell csinálni/ csinálnom. A megfelelés érzés első állomása a nekik való tetszés, az elfogadásukkor tapasztalt béke érzete.Tapasztalunk, sok sok dolgot átélve kialakul az egyéni kis világunk, ízlésünk, stílusunk. Elkezdünk mindent mérlegelni és kategorizálni. Ez az a folyamat amiben elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, a mindenségünkkel.
A nézőpontjaink egyéniek, ritkán találkozunk olyannal ami egyezik a miénkkel. Teljesen normális megállapítás és helyes, hogy nem vagyunk egyformák. Az ami nekem tetszik és jó, az a másiknak lehet rossz és nem tetsző. Mert mások az én feltételeim és más a többi emberé. Ebben csak az a mellékhatás, hogy ez belevisz egyfajta ítéletalkotásba. Ebből az ítéletalkotásból következik, hogy a saját elképzelésem a szent és sérthetetlen, csak az lehet a normális, amit én annak gondolok. Elveszik a feltételnélküliség, elveszik az a harmónia, hogy a másikat elfogadjam olyannak amilyen.
Még ha látom is, a hibáit azzal együtt szeretni és nem ítélni, elítélni vagy mindenáron meg menteni, segíteni neki. Itt olyan segítségre gondolok, amit nem ő kér, hanem a környezetéből valaki gondolja úgy, hogy bajban van és bele szól a másik életébe. Majd azon idegeskedik, hogy a bajban levő fél miért nem veszi észre amit ő bezzeg észrevett. Nyilván azért, amiért nem vagyunk egyformák. Neki az nyilván nem probléma, hiszen ha az lenne keresne rá megoldást valamilyen módon.
A feltételnélküliség mindig a belsőből fakad. Az ítélkezés mindig a külsőségek alapján alkotott vélemény. Valami számomra nem tetsző dolog is lehet, értékes. Illetve egy számomra gyönyörűnek látott történés is lehet csalódás a végén nekem is.
Figyeljünk tehát arra, hogy próbáljunk meg feltételek nélkül élni. Ismerkedni a világgal, kinyílni, próbálni, és nem első látásra eldönteni mi a jó és mi a rossz. A feltételnélküliség nem egyenlő a nemtörődömséggel. Értem ezalatt azt, hogy minden olyan dolog is nagyon jól tud működik, amit elsőre nem gondolunk sikeresnek. Fogadjuk el azt ha valaki más, máshogy gondol dolgokat. Valószínű ha nem így teszünk csak a saját magunk hangulatára fogunk hatni és nem pozitívan.
Kérdés csak az, megéri e nekem ez az ellenállás a háborgás, más dolgaival kapcsolatban? Mi változik ha megbarátkozom a feltételnélküliség gondolatával ? A válasz egyszerű! A lelki békémben és az örömömben telnek napjaim pillanatai. Elértem életem egyik legnagyobb célját a boldogságomat.