Felemelkedett szerelem, amire mindig is vágytál
Maga az érzés (amit nem mondanám, hogy mindannyian várunk ) egy olyan csoda ami bennünk van, bennünk keletkezett, csakis mi dolgoztunk meg érte.
A szerelem az egyik legszebb érzés, de ez az érzés amit most kibontok, valami teljesen más!
Össze sem lehet hasonlítani… a szerelem csak emlékeztet arra, hogy mi az amit meg kell találnunk magunkban. Ezért múlik el, mert csak azt jelzi, hogy nem a másiktól kell elvárni, hanem pont, hogy neki kell tudni adni. De csak azt tudom adni ami bennem van. Vagy a felületet és a ragaszkodást a birtoklással, vagy a mélységet a szabadságot és az önzetlenséget a valódi intimitást.
Ezért kell önmagunkon dolgoznunk, hogy mindazt amit mástól várunk, és azt nem úgy adja a másik, ahogy szeretnénk, akkor ne szenvedjünk, ne őrlődjünk és ne dühöngjünk.
Ha a saját magomra találtam, táplálom és azt szárba szökkenve, kiszabadítom magamból, megrepednek a saját kőkemény falaim, minden rést kihasználva, kúszik lelkem minden darabkája a fény felé, egészen addig, míg szét nem robbantja a saját várfalaimat és annak minden egyes részét.