A BOLDOGSÁG ÁRA A BÁTORSÁG

A nagy boldogság, mindig együtt jár egy azt megelőző boldogtalansággal.

A legnagyobb boldogtalanságunkban felismerünk. Akkor lemondunk és elengedjük a szenvedést, és minden megszokott dolgot magunk körül, amit addig biztonságnak gondoltunk, amiről azt gondoltuk működik. Ez viszont azzal jár, hogy nem mérlegelünk, és nem is mérlegelhetünk, mert az rossz iránymutató már ezen a ponton.

A boldogságunk útján, nem a NEMeken gondolkodunk, amik eddig fogva tartottak, és nem engedtek minket tovább, hanem felhagyunk minden addigi, hiedelmünkkel és hitünkkel.

Ezzel a döntéssel elválunk, leválunk a múltunktól és belépünk a jelenbe.

A mindentől megszabadult lélek pedig kinyílik, és a semlegesség a kiürülés állapotából, elindul a boldogság felé.

Itt még rendszeresen visszafordulna, valami kifogást keresve, problémára hivatkozva, amiket még meg kellene oldani…. vagy kifogáskoat keres, hogy miért ne válassza a boldogságot – persze ez nem tudatos elutasítás.

De, ilyenkor már megtalálta boldogságát.

Ez annak a jele, hogy komfort zónán kívülre kerültél. Ismeretlen a terep ezért keresi a kibúvókat.

Egyrészről a sérüléseink miatt, másrészről azt gondoljuk ( gondoljuk! – és nem érezzük!  ?), hogy jobb az eddigi rossz, de csak azért mert azt már megszoktuk.

Itt kell elővenni a bátorságunkat, hogy nem a könnyebb és komfortosabb régi utat választjuk ismét, hanem haladunk tovább előre. Újra és újra. Napról napra és hétről hétre. Higgyük el, hogy itt van, megérkezett hozzánk!

Nem szabad a boldogságtól távol kerülni, mert összezsugorodik. A boldogtalanság viszont újra megerősödik, mert itt kevesebb a munka, sőt itt már nem kell tenni érte, hogy megmaradjon.

Értitek?!

Na ehhez kell a hatalmas erő.

Tovább haladni, fejlődni, kinyílni, ismerkedni önmagunkkal és egyszerre visszatalálni önmagunkhoz, hiszen arra születtünk, hogy boldogok legyünk. Ez a feladat, mindenki számára. Ezt pedig nem ismerjük meg ott ahol eddig sikertelen volt a vágyakozás, az estleges csalódásokról már nem is beszélve.

Fejlődésnek indulnak az érzékeléseid, olyan dolgokat élsz át amit eddig remélni sem mertél, sőt még az is lehet, hogy még gondolati szinten sem jelent meg benned.

Az igényed átértékelődik, más lesz a fontos. Itt minden ismeretlen, ha ezt érzed jó úton vagy.

A boldogságra meg kell érni, fel kell ismerni és fogadni kell tudni. Akkor fog nálad fészket rakni ha rá figyelsz, ha teret engedsz a számára és táplálod, hiszen az az igénye, hogy növekedjen. A boldogtalanságról pedig le kell mondani.

Hatalmas BÁTORSÁG kell a nagy BOLDOGSÁGHOZ.

Fekete Éva