Lelki béke
Miért is fontos ez a állapot? Mit is jelent a lelki béke pontosan ? Egyáltalán békétlen?
Ezen a dolgon csak akkor kezdünk el igazán elmélkedni, amikor észrevétlenül belecsúszunk valami olyan állapotba, ami nem enged minket a boldogság útjára.
Sőt egész sorozat kell ahhoz, hogy megállásra kényszerítsék minket.
Lehet a kiváltója akár egy beszélgetés, ami már csak pont az “i-re”, vagy egy olyan esemény, aminek elsőlátásra semmi negatív hatása nincs számunkra, mégis ki tud billenteni minket lelkileg. Kibillenteni a lelki béke állapotából.
Alapjában mindenki egy békével születik, ez az évek a tapasztalások álltál tud békétlenségre váltani, változni.
Ahogy egyre több megpróbáltatáson megyünk keresztül, a semlegesség állapotát – ez a lelki béke – egyre jobban veszítünk el.
Egy idő után azt vesszük észre, hogy vagy nagyon boldogok ,vagy nagyon boldogtalanok/ érdektelenek vagyunk.
Hat ránk minden energetikailag. Itt azokra az ingerekre gondolok, amik napközben érnek minket. Egy zene, egy hír, egy történet, egy pillantás, bármi.
Minden ingerre reagálunk valahogy, akár tudatosan akár tudattalanul, az elme ítélkezik. Jó vagy rossz, így gondolom nem így gondolom, ezt én így csinálom vagy nem így csinálom.
Tehát nagyrészt a két végletben van az állapotunk. Függővé teszünk magunkat és ezáltal a hangulatunkat attól, hogy mi történik kívül a külvilágban.
Nem kell messzire menni, figyeljük meg magunkat, amikor szerelmesek leszünk és epekedve várjuk, minden bejelentekezését az éppen aktuális imádottunknak. Tudunk attól boldogok és örömteliék lenni, ha felhív vagy ha ír.
Viszont azt is megtapasztaltuk már, milyen érzés az, amikor hiába várjuk nem hív és nem jelentkezik, elrontja a napunkat/ napjainkat, szomorúak leszünk és semmihez/ senkihez nincs kedvünk.
Abban a pillanatban csak egy dolog érdekel bennünket, hogy sajnáljuk magunkat és leragadhassunk ebbe az állapotba.
Napok, hetek és évek is elmehetnek azzal, hogy várunk. Várunk arra, hogy jobb legyen, de nem lesz jobb, csok rosszabb és egyre hiányosabb.
A lelki béke állapotában lenni, vagyis függetleníteni magam attól, hogy mi történik körülöttem, boldog vagyok, és élvezem minden percét az életemnek, azt nem az idő és a csoda oldja meg, hanem az önismeret munkája hozza meg.
Mindent látok, mindent érzékelek, sőt értek is, de nincs rám semmilyen negatív hatással.
Ne tévesszük össze a közömbösség állapotával, ahol arról szól a dolgok figyelmen kívül hagyása, hogy képtelen vagyok reálisan látni helyzeteket és védekezésböl úgy teszek, mintha nem is látnám.
Remélem érzitek a két állapotunk közötti különbséget.
Tehát, minden ami körülöttünk zajlik hat ránk. Rajtam múlik, csakis rajtam, hogy mibe ragadok bele és mibe nem.
A határ széleket saját magadnak kell kijelölni. Egy dolog, úgyis addig lesz rád hatással, amíg meg nem tanulod a leckét belőle, meg nem érted miért is történik meg egy adott dolog, akár többször is veled.
Az az üzenet ilyenkor, hogy a fókuszt helyezd bellülre, figyelj magadra, ismerd meg önmagad. Minnél jobban ismered önmagad, annál hamarabb fel fogsz ismerni helyzeteket, és a lelki kilengéseid is annál kisebbek lesznek.
Hatnak rád utána is a dolgok, csak az nem mindegy mennyi ideig. Pár percig vagy pár hónapig.
A te lelki békédért csak te dolgozhatsz meg, és csak is te tarthatod fent.
Amíg azt várod, hogy ezek kívülről érkezzenek meg, addig nem fogod megtalálni a nyugalmadat, csak billegtetni fognak, mégjobban instabillá válsz.
Az Önmagadra szánt idő, a legjobban megtérülő befektetés életed jobbá tétele szempontjából.
Minnél stabilabb vagy belül annál boldogabb vagy kívül.
Függetleníteni tudod magad, a téged ért számtalan ingertől, és érezni fogod mi szól neked igazán.
Bár soha nem késő az önismeret útjára lépni, de ha már az iskolákban tanítanának tudatosságot és önismeretet, sokkal boldogabb felnőttek lennének ma a világban. Kiteljesedett felnőtteknek pedig, kiteljesedettebb gyermekei lennének, megszűnne az erőszak és minden ami azzal jár.
FÉ.