Címke: Lélek és Családállítás

Kényes téma, de sokakat foglalkoztat így erről is érdemes beszélni : miért hazudik valaki??

Az az igazság, hogy nagyon sok esetben ezt az illető úgy teszi, hogy észre sem veszi – így nincs tudatában annak, amit tesz.

A baj pont itt van.

Neki nem számít hazugságnak – már – mert védekezésből,valamikor  régebben, felvette ezt a fajta kifejezésmódot, és mára már nagyon jó szövetségesek lettek, teljesen a részévé vált.

Ez már csak az okozat, illetve valamilyen sérülésének a következménye.

Az ok pedig rendszerint egy nagyon magasfokú megfelelési kényszer, amit valamikor, valaki vagy valakik elvártak  tőle, így kifejlesztve azt, hogy mit kell “bevetnie” azért, hogy figyeljenek rá, hogy egyáltalán észrevegyék, vagy pedig tévesen  azt gondolva, hogy így lesz szerethető és így tudják csak elfogadni. Vagy nem tévesen, mert elvárnak tőle egy válszt, ami mások szerint helyes lenne, de saját maga szerint nem, és ezt vállalni sem meri, mert elutasítás lenn a vége.

Ő több szeretne lenni, mint ahogy ő saját maga azt érzi, jelenleg elégedetlen magával szemben. “Miért hazudik valaki?” bővebben

Lelki béke
Miért is fontos ez a állapot? Mit is jelent a lelki béke pontosan ? Egyáltalán békétlen?
Ezen a dolgon csak akkor kezdünk el igazán elmélkedni, amikor észrevétlenül belecsúszunk valami olyan állapotba, ami nem enged minket a boldogság útjára.
Sőt egész sorozat kell ahhoz, hogy megállásra kényszerítsék minket.
Lehet a kiváltója akár egy beszélgetés, ami már csak pont az “i-re”, vagy egy olyan esemény, aminek elsőlátásra semmi negatív hatása nincs számunkra, mégis ki tud billenteni minket lelkileg. Kibillenteni a lelki béke állapotából.

Alapjában mindenki egy békével születik, ez az évek a tapasztalások álltál tud békétlenségre váltani, változni.

Ahogy egyre több megpróbáltatáson megyünk keresztül, a semlegesség állapotát – ez a lelki béke  –  egyre jobban veszítünk el.
Egy idő után azt vesszük észre, hogy vagy nagyon boldogok ,vagy nagyon boldogtalanok/ érdektelenek vagyunk.

Hat ránk minden energetikailag. Itt azokra az ingerekre gondolok, amik napközben érnek minket. Egy zene, egy hír, egy történet, egy pillantás, bármi.

Minden ingerre reagálunk valahogy, akár tudatosan akár tudattalanul, az elme ítélkezik. Jó vagy rossz, így gondolom nem így gondolom, ezt én így csinálom vagy nem így csinálom.
“Lelki béke” bővebben

Ki is vagyok Én valójában ?

Azon kívül, hogy van egy nevem és van születési időpontom, lakcímem, ami alapján be tudnak azonosítani, de ettől függetlenül ki is vagyok Én valójában ?
Ha mélyebben belegondolunk ebbe a kérdésbe nem egyszerű a válasz. Azért, mert valójában tényleg nem ismerjük önmagunkat. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy mi a kedvenc ételem, vagy a napi rutinjaimban mi a feladatom.

Amikor elkezded a dolgok mélyebb összefüggéseit keresni, akkor azt mindig valami hatására kezded el ( mondjuk, történik valami olyan dolog amire szamítottál, de valamiért mégsem kaptad meg ). Csak úgy általában, nem kezdünk el magyarázatok után kutatni. Ugyanígy van ez az önismerettel is. Sajnos az emberek nagy százalékánál, kell valami olyan lelki fájdalom, ami kiváltja azt, hogy az önismeret csengője megszólaljon.
Elkezdünk kicsit másképp, más nézőpontból is megvizsgálni dolgokat magunk körül. Ha nem elég mély a fájdalom, akkor itt meg is szokott állni a kutatás. Egy két dolog kipipálódott, minden rendben, mehetünk is tovább. Igenám, de egy idő után újra azon kapjuk magunkat, hogy már megint egy újabb váratlan betolakodót kaptunk, és újra mély fájdalom lett úrrá rajtunk. Ismerős az érzés, itt már jártunk, de valójában akkor sem oldottuk meg a helyzetet, maximum a szőnyeg alá söpörtük, hiszen ha valóban megoldottuk volna nem lennénk ugyanabban a helyzetben.

Előbb vagy utóbb el fogunk jutni egy olyan pontig, ahol már tényleg érdekelni fog minket az a kérdés, hogy ki is vagyok Én valójában? Ami nem a külsőségekről szól majd, nem azt fogom figyelni ami kézzel fogható, látható és bizonyítható.
“Ki is vagyok ÉN valójában?” bővebben